15.FEJEZET

"You're mine"

- Én is szeretlek téged, Bogyó - suttogja a fülembe. - El sem tudod képzelni, hogy mióta várom, hogy ezt mond nekem, ebben a hangsúlyba - fonódnak karjai még szorosabban körém. - Évek óta - dörmögi. 

Boldogsággal tölt el, hogy érzem nem csak én vagyok boldog azért, mert végre kimondtam, amit már rég ki akartam, hanem ő is. Azt hiszem most egy olyan pillanattal ajándékoztam meg őt, amit soha nem fog elfelejteni. De ezzel nincs egyedül, mert az én szívembe is beégette magát ez a pillanat. Ez az egész nap, amikor végre kimutathattam, hogy ő az enyém és én pedig az övé vagyok. Már nem csak mások szemében vagyunk együtt és viselkedünk úgy, mint egy pár, hanem így is van, igazából is. Annyira jó érzés erre gondolni. Tartozni valahová, ahová azt hittem nem fogok újból, de most már tudom, hogy mindez csak azért volt, mert nem ők voltak az igaziak. Nem rájuk volt szükségem, hanem egy olyan személyre, aki végig itt volt mellettem, csak én sosem gondoltam rá úgy, vagy ha mégis megtette volna a szívem, az agyam azonnal cselekedett és elnyomta az érzést. 

A hajával játszok, miközben ő még mindig szorosan tart. Nem tudom elképzelni mióta vagyunk így, de nem is érdekel, akár napokat is kibírnék, mert biztonságban érzem magam. Nyugodt vagyok és szerelmes. Egy lágy puszit nyom a nyakamra, majd hátrébb húzódik, hogy a szemembe tudjon nézni. Kék iriszei csillognak, örömöt sugároznak. Csak rá kellene nézni, hogy megmondjuk éppen mi játszódik le benne. Titkolni se tudná, hogy boldog, pedig eddig mindig sikerült neki. Mindig elrejtette az érzéseit, ha kellett, de most nem tudja, mert olyan erősek, hogy átvették fölötte az uralmat, én pedig boldogabb nem is lehetnék, hogy mindez miattam történt meg.

- Mondd ki még egyszer - kérlel a szemeimbe nézve. - Hallani akarom, hogy újra és újra kimondod - suttogja. - És elvárom, hogy ez sokszor történjen meg, míg én magam el nem hiszem, hogy ez most tényleg a valóság és nem csak az egyik álmom.

- Szoktál erről álmodni? - vonom fel kíváncsian a szemöldököm. - Hányszor álmodtál már arról, hogy szerelmet vallok neked?

- Túl sokszor - sóhajt fel, miközben mosoly kúszik az arcára. - De most hallani akarom, hogy te is szeretsz engem, nem csak én téged.

- Nem vagyok benne biztos, hogy megérdemled - játszadozom vele, hiszen tudom, hogy mennyire utálja, ha valaki nem azt teszi, amit kérnek tőle. Derekamon lévő ujjai a bőrömbe marnak, hiszen tisztában van vele, hogy én nagyon jól szórakozom, míg ő kevésbé. - Szeretnéd, hogy kimondjam azt a bizonyos szót? - hajolok hozzá közé, míg már alig lesz pár centi közöttünk. Szemei csillognak, lassan már nem is kéken, hanem inkább feketén.

- Pontosan tudod, hogy mit szeretnék - tűri fel a pólóm, és érinti meg a bőröm. Bizsergés fut át az egész testemen, pedig igazából még hozzám sem ért rendesen. - Ha szeretnéd, hogy folytassam - körös az ujjaival a csípőmön, ami belőlem nyöszörgést vált ki - akkor ki fogod mondani, életem - vigyorog rám.

- Gonosz vagy - jelentem ki szaggatottan. - És ez zsarolás - teszem hozzá, próbálva kordában tartani a lélegzésem. - Mi van, ha nem is gondoltam komolyan és most újra kikényszeríted belőlem, mert azt hitted igazat mondok? 

- Ismerlek Steph, ezt elfelejtetted - suttogja. - Tudom mikor mondasz igazat és azt várom, hogy újra kimond az igazságot, míg még türelmes vagyok - húz magához közelebb, minek következtében hozzám dörgöli dudorodó nadrágját.

Kezdem elveszíteni az uralmam a testem fölött, pontosan tudja mit kell tennie, hogy elérje a célját, hiszen ismeri az összes gyengém. Szinte biztos vagyok benne, hogy ezt az estét nem alvással fogjuk tölteni. Még a gondolattól is kiráz a hideg. Belegondolni is, hogy lefeküdjek vele... persze mindennél jobban szeretném, csak valahogy beugrik az a kép a fejembe, amikor még csak barátok voltunk vagy micsodák és onnan ide jutottunk. Oda, hogy akarjuk a másikat, bármit megtennénk érte és egyáltalán nem furcsa ez a helyzet, pedig kicsit talán annak kellene lennie. Hogy zavarna-e a szüleim és az öcsém jelenléte? Kellene, de nem igazán tudok velük foglalkozni ebben a pillanatban, csak azt látom, hogy itt áll előttem az a srác, aki fontos számomra, akinek bármit odaadnék, amit csak kér tőlem. Igaz nem mindenben lehet az első, de azt biztosíthatom, hogy utolsó igen.

- Min gondolkozol? - dönti homlokát az enyémnek, miközben még mindig kínoz. - Egyre jobban vörösödsz, talán nem elképzeltél valamit? Szeretnéd, hogy valóra váltsam a képzeleted? - vigyorodik el.

- Ömm... - húzom meg az egyik tincsét. - Jól van - eresztem ki az eddig bent tartott levegőm. - Szeretlek - suttogom az ajkára. - Mindennél jobban - karolom át a nyakát. - És igen, szeretném... - hajlok a füléhez.

Mielőtt még befejezhetném a mondatom, Andy durván az ajkam után kap. Pillanatokon belül a karjaiba vagyok, lábaimmal szorosan ölelem át a derekát, miközben érzem, hogy lassan lépked valamerre, míg kezei fel le járnak a gerincemen. Csókja vad, és akaratos. Én pedig mindennél jobban élvezem. Vággyal tölt el, hogy nem gyengéd velem, hogy nem próbálja visszafogni magát, mert én sem teszem az. Egyáltalán nem érdekel, hogy olyan erővel markolom a haját, hogy bármelyik pillanatban a kezemben maradhat pár száll. Nem érdekel semmi sem, csak a tény, hogy itt van velem és most már teljesen az övé lehetek. 

- Halknak kell lenned - suttogja a nyakamra, amint ajkaink elválnak. Hangosan zihálok, miközben lassan az ágyra helyez és fölém mászik. - Nem így terveztem ezt az egészet, de már nem tudom tovább húzni. Akarlak! - néz a szemembe.

- Akkor csináld - dörmögöm. Ujjaimmal a pólóját keresem, hogy meg tudjam tőle szabadítani, hiszen az előző pillanatokban rólam is lekerült a felsőm, bár még mindig nem tiszta, hogy hogyan, bár ez most nem is fontos. 

Fél kézzel mellettem támaszkodik, miközben a másikkal a hasamon indul lefelé. Libabőrös leszek az érintése mentél, ami mosolygásra készteti. Lassan gombolja ki a nadrágom, majd amint ez megtörtént gondolkozás nélkül dugja a bugyimba ujjait. Nem most érint meg először, számomra mégis olyan, mintha azt tenné. Minden érintése, olyan mintha az első lenne. 

Amint ujjaival dörzsölni kezdi a csiklóm, szemeim lehunyom és átadom magam az érzésnek. Próbálom magam kicsit visszafogni, de képtelen vagyok visszatartani a nyögéseimet. Érzem, ahogy a lehelete csiklandozza az ajkam, tudom, hogy szinte összeér a szánk, de azzal is tisztában vagyok, hogy nem fog megcsókolni, mert nézni akar. 

- Gyönyörű vagy - suttogja rekedtesen. - És az enyém - teszi hozzá, miközben két ujját felnyomja. 

Semmit sem siet el, pedig a testem sikít a gyorsabb tempóért. Bármit megadnék azért, hogy hagyjuk ezt az egész előjátékot egy másik alkalomra és végre magamban érezhessem, de képtelen vagyok megszólalni. Hiába nyitom ki a szám, csak nyögések törnek fel belőlem. 

- Andy... - nyöszörgöm. Nyakát ölelő karjaimmal közelebb húzom magamhoz, majd az ajkára tapadok, aminek következtébe a csókunkba morog. 

Egy nemtetsző morgással jelzem, amikor kihúzza kezét a nadrágomból, mielőtt még elérhetném a csúcsot. Szinte biztos vagyok benne, hogy nem is akarta, hogy ez megtörténjen, mert csak fel akart készíteni magára... Tenyerével lassan simít végig a testemen, majd állapodik meg a mellemnél, amivel játszadozni kezd. Csípőm kicsit megemelve dörzsölöm az övéhez, a tudtára adva, hogy többre vágyok. 

- Mit szeretnél? - kérdi ziháltan, pár másodperccel a csókunk megszakítása után. - Mondd el nekem - néz a szemeimbe, bár én alig vagyok képes nyitva tartani őket. - Mondd el nekem, hogy mit szeretnél, hogy tegyek veled, mondd ki és én teljesítem.

- Azt... azt akarom, hogy bennem légy - nyögöm ki nagy nehezen. - És hagyd ezt az egész előjátékot.

Meg sem ismerem a saját hangom. Olyan mély és rekedt, ami általában akkor szokott lenni, amikor beteg vagyok és éppen a hangszálaimat kínzom, nem pedig szex közben, de ő és az érintése ezt váltja ki belőlem. 

- Kérésed számomra parancs - nyom egy apró csókot a számra, majd mászik le rólam, amit én csalódottan veszek tudomásul. 

Gyors mozdulatokkal gombolja ki a nadrágját, majd az alsójával együtt tolja le magáról. Pislogás nélkül követem a mozdulatot, amit ő vigyorogva fogad. Amint ő végez hozzám lép, majd rólam is lerántja az utolsó darabokat. 

- Nem kell gumi - szólalok meg, amikor látom, hogy megáll a mozdulatába.

Már éppen azon voltam, hogy újra megszólalok, amikor végre megmozdult és pillanatokon belül újra fölöttem terem. A fejem mellett támaszkodik meg, majd lassan ereszkedik rám. Érzem, ahogy erekciója a hasamnak csapódik... szemeimmel könyörgök neki, hogy ne húzza tovább az időt, mert már így is sokat vesztettünk, de csak a nyakamhoz hajol és apró csókokat ad az érzékeny bőrre.

Megunva a játszadozást dugom magunk közé a kezem, majd fogom meg és nézek a szemeibe. Felmordul, majd kezemet megfogva húzza el onnan és szorítja mindkettőt a fejem fölé, miközben tekintetével azt parancsolja, hogy tartsam őket ott. Kicsit mocorog fölöttem, majd végre megérzem, amire eddig vártam. Még éppen csak hozzámér vele, de már most kezdem elveszíteni a fejem, már a gondolat is elég, hogy tudom miben lesz részem perceken belül. 

Miután bepozicionálja magát, ismét fölém mászik és az ajkamra tapadva csapódik belém. A csókunkba nyögök, ahogy ő is. Lábaimmal szorosan fogom közre, míg kezeimet nem vagyok képes tovább ott  tartani ahol mondta és a hátára helyezem, aminek köszönhetően érzem, hogy elmosolyodik. Egyre gyorsabb tempóba kezd, ami mindkettőnkből elfojtott nyögéseket vált ki. 

- Nem fogom sokáig bírni...  - adom a tudtára, amikor már képes vagyok levegőt venni. - Ó, istenem... - húzom körmeim végig a hátán, ami morgást vált ki belőle.

- Szeretlek - dörmögi mély hangon.

Számomra ennyi éppen elég volt, hogy teljesen elveszítsem a fejem, amit pillanatokon belül ő is követ. Kimerülten hullik rám, míg arcát a nyakhajlatomba rejti. Mindketten hangosan zihálunk, igaz a súlyával nem igazán könnyíti meg a légzésem, de kicsit sem érdekel. 

- Az enyém vagy - morogja. - Már teljesen az enyém vagy - emelkedik fel lassan rólam, majd néz le rám. - Mondd, hogy az enyém vagy.

- A tied vagyok! - biztosítom róla, egyenesen a szemeibe nézve. - Szeretlek.

***

Reggel ugyanúgy ébredek fel, ahogy az éjszaka elaludtunk. Mindketten meztelenek vagyunk, de nem érzem magam zavarba a közelsége miatt. A tegnapi nap után, hogy is tehetném azt. Mosolyogva gondolok vissza az éjszaka összes pillanatára, amit vele töltöttem. Hosszú időbe telt míg eljutottunk ehhez a részhez is, de megérte. Nem számít mit kellett kibírjunk egymás nélkül, vagy az utóbbi pár napban, megérte, mert most már itt vagyunk egymásnak. Nincsenek titkaink és kételyeink sem. Tudjuk, hogy mindketten őszinték vagyunk a másikkal és szeretjük egymást, és számomra ennyi elég ahhoz, hogy azt mondhassam végre teljes szívemből boldog vagyok, ismét.

- Jó reggel - puszil a nyakamba, aminek következtében felkuncogok. Lassan fordulok meg a karjaiba, majd nézek csillogó szemeibe. - Tudod, ezt meg tudnám szokni - simít végig a fenekemen, én pedig egy ütéssel jutalmazom tettéért. - Hé, nem ütünk - nevet fel.

- Ne légy telhetetlen, Andy - nézek a szemébe. - Különben is, tegnap annyira lefárasztottál, hogy szerintem én a mai napot végigalszom - ásítok egyet.

- De örülsz, hogy lefárasztottalak - jelenik meg perverz vigyor az arcán. - És ki mondta neked, hogy hagyni fogom, hogy visszaaludj? - nevet fel. - Honnan veszed, hogy nincsenek veled mára is terveim?

- Andy, ehhez két ember kell, és amíg a másik teste alvást kíván, addig nincs mit tégy - nézek a szemébe teljes komolysággal.

Tenyere felfedezőútra indul, ami következtébe egy nyögés szalad ki a számon.

- Szerintem a tested az érintésemre reagál és egyáltalán nem fáradt - húzódik hozzám közelebb. - Nem inkább csak te untad meg a tegnapit?

Nagyra nyílt szemekkel nézek rá, mivel nem akarom elhinni, amit mondott. Talán pontosan azért tette, hogy lássa milyen reakciót vált ki belőlem, ugyanis ezzel a mondattal el lehet érni, hogy beadjam a derekam neki és megmutassam, hogy tényleg nem vagyok fáradt. Pillanatokon belül már a csípőjén ülök, amit ő vigyorogva néz. Kezeit a combomra helyezi, majd várja, hogy mi következik. 

- Most mondom el ezt először és utoljára, szóval jól figyelj - hajlok hozzá közelebb, aminek következtébe a mellkasunk majdnem teljesen összeér. - Soha, de soha nem leszek képes téged megunni - nézek a szemeibe. - Ha eddig nem tettem, hidd el nem ezek után fog megtörténni - rázom meg a fejem. - Még sok mindent mutatnod kell nekem... - nyomok egy csókot az ajkára - és remélem sok minden van még a tarsolyodban...

- Szeretnéd tudni, hogy mennyi mindent tartogatok még neked? - húz teljesen magára.

- Szeretnéd, hogy szeressem? - vonom fel a szemöldököm.

- Készülj, mert a mai napot ágyban töltjük és megmutatok neked pár trükköt, amit mástól nem láthattál, mert ezek csak Andys trükkök - gyűr maga alá.

Sziasztok! Tudom, hogy rég volt rész, amiért bocsánatot szeretnék kérni, de az egyetem mellett nem könnyű az írás. Eddig két vizsgán vagyok túl és még karácsony előtt lesz kettő, szóval a következő rész nem tudom mikor érkezik, de a közeljövőben biztosan lesz. Remélem tetszett a rész és várjatok a maradék ötöt. Köszönöm az olvasókat és a bíztatást! Hamarosan újra találkozunk!