10.FEJEZET

Doesn't matter who you love all that matters is your love

A gondolataimba merülve kavargatom az előttem lévő forró italt, teljesen megfeledkezve, hogy nem egyedül ülök az asztalán, viszont ebben a percben nem tudok arra a személyre figyelni, mivel gondolataimat teljesen más köti le, mint az ő történetének a hallgatása. 

Meglehet, hogy fontos nekem, és más helyzetben figyelnék rá, érdekelne, amit mondani szeretne nekem, de nem a tegnapiak után. Képtelen vagyok kiverni a fejemből Andy szavait, ahogy azt is, hogy mennyire megnyugtatott a társasága. Eddig sosem értettem, hogy miért mondják azt, hogy a szeretet és a gyűlölet között kicsi a különbség, hát már megértem. Utálnom kellene, gyűlölnöm, mert magamra hagyott a legnagyobb pácban, de nem vagyok rá képes, nem vagyok elég erős hozzá, mivel ő az egyetlen, aki ismer, aki tudja mit szeretnék, aki nem kérdezz semmit csak magához ölel és várja, hogy én mondjam el neki mi bánt. Ő az egyetlen, aki mellett biztonságban érzem magam. Nem számít, hogy mit tett, nem számít, hogy miért, de az egyetlen, akire szükségem van az ő. Ha másnak nem is merem bevallani, magamnak muszáj. Nem tagadhatom azt, miről tudom, hogy igazság. Nem mondtam mindenkinek, hogy jól vagyok és nincs szükségem senkinek a segítségére, amikor nem ezt érzem. Igenis szükségem van, csak én szeretném azt mindennél jobban, hogy ne legyen. De az élet sosem abból áll, hogy teljesítse a kívánságainkat, így ebben nem bízhatok. Magamnak kell őket valóra váltanom, ami csak úgy megy, ha elfogadom, hogy vannak gyengeségeim, amiket egyedül nem tudok legyőzni.

- Steph - szól rám Zoe - tudod jár a pofám és azt hittem, hogy te figyelsz rám, de úgy látszik hatalmasat tévedtem. Egy szavamra sem figyeltél, pedig ez neked is fontos, vagyis az volt régen. De én már beszéltem, míg te fogalmam sincs, hogy min gondolkodtál, akkor örülnék ha elmondanád, hogy mi fontosabb az én dumámtól - könyököl az asztalra, majd szenteli nekem az összes figyelmét. A kezem megáll a levegőben, majd hatalmasat sóhajtok, amiből persze egyből tudja, hogy mi jár a fejemben. - Mondd, hogy már nem azon agyalsz - nyög fel. 

- Te is tisztán hallottad, hogy mit mondott és bocsi, hogy én nem tudom olyan egyszerűen kiverni a fejemből. Ha nem lenne ilyen nagy súlya leszarnám, de basszus ilyen ajánlatot az ember nem tesz csak egy barátjának... tudom, hogy hamarosan magyarázatot fogok rá kapni, de az agyam csak ezen kattog. Nem tudok másra figyelni, mert meg akarom fejteni... vagy inkább elrejteni és olyan magyarázatot találni rá, ami teljesen más, mint amire én gondolok - teszem hozzá halkan. 

- Emlékszel, hogy mit mondtam neked régen? - kérdi tőlem, amikor rájött, hogy másról nem igazán lehet velem majd beszélni. - Én már akkor mondtam, hogy ilyen szoros barátság fiú-lány között nem létezik. Ti azt mutattátok, hogy van és egy idő után én is elhittem, ahogy mindenki, de kit akarsz áltatni, hiszen mindenki látja, hogy amint Andy lelépett te összetörtél és rájöttél, hogy neked nem csak barát. Arra bele sem gondoltál, hogy talán te sem az vagy neki?

- És te arra nem gondoltál, hogy barátnője van, és ha igaz lenne az, amit mondtál, akkor nem lenne vele? - vonom fel a szemöldököm. - Tudom, hogy nem akarod elfogadni, de ő nem érez irántam semmit sem. Igaz furcsa ajánlatot tett, de az nem azt jelenti, hogy érez irántam valamit, ez csak nem is tudom.. felindulásból tette?

- Ezt most mondod, vagy magaddal próbálod elhitetni? - kérdi tőlem komolyan. - A pasi nem tesznek ilyen ajánlatot felindulásból. És már mondtam neked, hogy lehet van barátnője, akivel látszólag jól megvan, de az nem azt jelenti, hogy szerelmes is belé. Mindenki másképpen próbálja elterelni a figyelmét a dolgokról, szóval én azt is kinézem, hogy ő is azt teszi Juliettel...

- Andy nem ilyen - rázom meg a fejem. - Nem tudom ezt kinézni belőle... sosem lenne úgy egy lánnyal, hogy valakit elfelejtsen. Én nem ilyennek ismertem és évekkel ezelőtt tudom, hogy sosem tett ilyet. Soha az életbe nem használt ki senkit sem. És annak ellenére, hogy Juliet a barátnője nem tudom gyűlölni a csajt, nem megy, mert kedves. Hiába érzem azt, hogy engem is pótol vele, nem megy. Kedves, aranyos és barátságos. Ha valaki párt keresne neki, akkor én biztosan őt mutatnám be Andynek.

- Szerintem már lassan te sem tudod, hogy miket beszélsz - nevet fel. - Azt hiszed, hogy neked ez jó, próbálod magaddal elhitetni, de te is tudod, hogy nem így van. Igen, kedves és aranyos, de nem való Andyhez. Hozzá nem ilyen lány illik, vele sosem tudtam elképzelni a jövőjét, de másvalakivel igen.

- Hagyjuk ezt Zoe, oké? - nézek rá könyörgően. - Nem akarok róla beszélni, mégis csak rajta jár az eszem. Inkább mondd el még egyszer röviden, amiről az előbb beszéltél, kérlek.
 - Utálom, hogy ilyen beszari lett az a kemény csaj, akit én ismertem - jegyzi meg. - Téged nem lehetett padlóra küldeni ilyen hamar, de ennek a srácnak sikerül, viszont megsúgom, hogy ez fordítva is igaz. De ha nem akarsz erről beszélni nem fogom erőltetni, még nem, de egyszer majd eljön annak is az ideje. Különben csak arról beszéltem, hogy emlékszel, hogy régen mindig elmentünk sátorozni és most, hogy mindenki itthon van a régi társaságból úgy gondolom, hogy neked is ott a helyed, hiszen élvezted. Lehet, hogy már felnőttünk, de hidd el, hogy én már voltam tavaly is rajta és semmit sem változtunk - nevet fel. - Mindenkinek megmaradtak a régi szokásai és gyerekes viselkedése, szóval két hét múlva mennénk, ugye te is jössz?
Emlékszem, hogy régen imádtam a sátorozást, főképpen, hogy olyan emberek társaságában tettük, akik közel állnak hozzám, akikkel képes voltam elszakadni a modern világból és egy olyan helye menni napokig, ami távol van a technikától. Most is sikerülne? Hiszen azok az emberek lennének ott, akik akkor is, max egy-két új arc. Visszajöttem, azért vagyok itt, hogy az a lány legyek, aki régen voltam, meg persze azért is, hogy a családom közelében legyek. Nem fogok azért lemondani valamiről, mert valószínűleg olyan dolgokat is fogok látni, amit nem akarok.
- Tudod, én azt hittem ennek már rég vége, sosem gondoltam volna, hogy még mindig jártok sátorozni - szólalok meg. - Erre az ajánlatra, hogy mondhatnék nemet, hiszen régen imádtam az erdőben eltöltött napokat, távol mindentől és mindenkitől, elzárva.
- Most is fogod - kacsint rám. - Hidd el, azóta sokat fejlődtünk. Sokkal viccesebbek és cikibbek lettünk - nevet fel. - Tábortűz, éneklés, esti séták az erdőben és ami a legfontosabb, piálás. Általában van mindig egy ember, aki másnap elmondja, hogy milyen baromságokat tettünk, mert csak ő emlékszik rá. Meglátod, hogy az lesz a legjobb négy napod ebben az évben.
- Ne aggódj, nem felejtettem el az eddigieket sem, bár most egy kicsit furcsa lesz, hiszen nem lesz pontosan olyan, mint régen... de az újdonságtól nem kell megijedni, tovább kell lépni és elfogadni azt, hogy már nem a múltban élünk, hanem a jelenben.
- Remek, tudod az öcséd biztos volt benne, hogy nem fog sikerülni meggyőzni téged, de úgy látszik jön nekem egy jó kis összeggel.
- Ti komolyan fogadtatok ezen? - nyílnak nagyra a szemeim.
- Ismerlek - vonja meg a vállát - és szerettem volna bebizonyítani neki, hogy nekem van igazam és jobban ismerlek, mint ő téged és láss csodát, nekem lett igazam, szóval erre most innék egyet, de még túl korán van hozzá - sóhajt fel.
- Neked a piához sosincs korán - kuncogok fel. - Mindig azt mondtad, hogy az ír kávé a legjobb, bár azt mindenki szereti, nem elég, hogy felébreszt, de még jókedvre is derít.
- Akkor miért nem azt iszol? - szűkíti össze a szemeit.
- Mert, én képes vagyok anélkül is jókedvű lenni, hogy igyak... bár nem most, de idővel menni fog. Ha most innék az csak rontana a helyzeten, és semmi szükségem arra, hogy hülyét csináljak magamból, ahogy részegen vagy kicsit becsiccsentve szoktam.

***

Álmosan ülök le Nick kanapéjára. Megígértem neki, hogy este átjövök, de valahogy már nem vagyok olyan biztos, hogy jó ötlet volt. Kezd bűntudatom lenni, viszont azt nem értem, hogy miért... Bár egy sejtésem van, de az igazán nagy hülyeség, mivel semmi sincs közöttünk. De ha ez így van, akkor mi a francért érzek bűntudatot, mint egy barátnő, aki éppen megcsalni készüli a szerelmét. Tudom, hogy Andy nem díjazza, hogy jóban vagyok Nickkel, de ez ellen nem tehet semmit, nem szeretem ha megmondják, hogy mit csináljak és ezt ő is pontosan tudja. A gyerekekben is benne van, ha valamit megtiltanak nekik, annál inkább szeretnék, én is így vagyok ezzel, de nem csak azért vagyok itt, mert megtiltották, hanem mert itt akarok lenni, mert jól érzem magam vele és egy kis időre kikapcsol. Nem tudom, hogy az igaz, amit Andy mondott róla, bár van benne valami, de az régen volt. Tudok róla, hogy Nicknek bejöttem, de én sosem éreztem iránta semmit. Jó vele lefeküdni, de ennyi és ezt meg is mondtam neki. Csak szex, és ő ezt elfogadta. Jobban belegondolva a helyzetbe, talán azért tette, mert tudja, hogy Andynek ez sem sikerült? Ezzel akarja bosszantani? De miért? Nem értem, ő talán tud valami, amit én nem? Mindenki tud valamit, amit én nem látok? 

- Minden rendben, nagyon csendes vagy? - húz az ölébe. - Amióta bejöttél nem igazán szólaltál meg, csak ha kérdeztem valamit tőled - simít végig az arcomon.

- Csak fáradt vagyok - hazudom. - Nem akarom elrontani a hangulatot, de legszívesebben már most lefeküdnék - sóhajtok fel. - Itt aludhatok? - nézek a szemeibe.

- Ugye ezt te sem kérdezted komolyan? - vonja fel a szemöldökét. - Pontosan tudod, hogy bármikor jöhetsz és maradhatsz is - kacsint rám. 

Tisztában vagyok vele, hogy hülyeséget teszek, ahogy azzal is, ha itt maradok, abból nem lesz pihenés, de vonzz a veszély. Vonzz az, hogy valakinek ellent mondjak, még akkor is, ha én is látom, hogy nem jó. Senki sem tilthat meg nekem semmit sem, amíg magamtól rá nem jövök, hogy nem jó, amit teszek addig nem érdekel, hogy a többiek mit mondanak. De akkor mi lesz, ha már tudni fogom és mégis azt fogom tenni, mert az könnyebb? Megbántom vele a számomra fontos embereket és lehet ennek köszönhetően majd el is vesztenem őket mégsem fog érdekelni? Nem lehetek ilyen. Nem egyezhetek bele ebbe, mert az nem én lennék.

- Tudod mit? - emelem fel a fejem. - Tudom, hogy az előbb kérdeztem, de talán jobb lenne, ha hazamennék. Álmos vagyok és fáradt, semmire sem lennék jó, de ha szeretnéd holnap átjövök, mikor kipihent leszek.

- Ahogy szeretnéd - mosolyog rám. - Kipihenten mindketten jobban élveznénk az estét, és erőhöz is szükség van hozzá.

- Perverz - nevetek fel. - De értékelem, hogy aggódsz miattam - nyomok egy puszit a szájára, majd felállok az öléből és a cuccaim pakolászom. - Holnap találkozunk - intek neki még egyszer majd lépek ki a lakásból.

Annak ellenére, hogy ebben a városban sosem szokott hideg lenni, az esti levegő hűvös, összébb húzom magamon a vékony felsőm, majd gyors léptekkel indulok el a sötét, puszta utcán. Hirtelen egy pár terem előttem, majd meghallom a fiú hangját és egyből felismerem az illető párost. A nevetése olyan számomra, mintha a szívembe szúrtak volna egy kést és párszor megfogatnák bennem. Bánt, hogy más mellett boldog, ahogy az is, hogy nem én vagyok az a lány, akivel sétál. Ebben a városban minden arra emlékeztet, hogy régen itt sétáltam vele éjjel és milyen jól szórakoztunk, de most már semmi sincs ebből, már nem én vagyok az a lány, akivel ezt csinálja. Lassítok a lépteimen, majd leülök egy üres lócára. Semmi kedvem utánuk baktatni, miközben minden szavukat hallom. A lábaimat felhúzva karolom át őket, majd helyezem állam a térdeimre. 

Mindenkivel megesik, hogy néha belegondol, hogy mi lett volna ha... annyira, de annyira utálom ezt a helyzetet, de mégis most éppen arra gondolok, hogy milyen lenne az életem, ha azon a napon nem úgy alakulnak a dolgok. Ha minden ment volna tovább és boldog lennék. A számomra fontos emberek még mindig a közelemben lennének, arra az egyetemre jártam volna, amelyikre akartam, és valószínűleg a szerelememmel élnék, aki irtó féltékeny lenne Andyre. 

- Egy idióta vagyok - suttogom magam elé nézve. 

- Minden oké? - szólít meg egy túlságosan ismerős hang, mire mély levegőt véve fordulok felé. - Steph? - szalad ráncba a homloka. 

- Helló, Andy - motyogom.

- Mit keresel itt? - lép hozzám közelebb. - Meg fogsz fázni, és sötét is van, bármi történhetne veled, elment az eszed?

- Meglehet - nevetek fel szenvedve. - De különben is, nem kell értem aggódnod, jól vagyok.

- Hát persze, hogy jól vagy, én is pontosan ezt látom - ül le mellém, majd karol át. - Miért kínzod magad? - kérdi halkan. - Egyedül a sötétben, egy kihalt utcában nem igazán ajánlatos egy ilyen lánynak ücsörögnie, főképpen nem úgy, hogy teljesen a gondolataiba van merülve. Bárki leszólíthatott volna, vagy csinálhatott volna veled valamit, mielőtt még elmenekülhettél volna - jegyzi meg dühösen.

- Bocs, hogy nem volt kedvem utánatok sétálni - morgom. - Nem akartam megzavarni a randitokat, így inkább megvártam, míg elég nagy lesz köztünk a távolság... arról nem tehetek, hogy a hülye gondolataim nem hagynak nyugodni és folyamatosan azon agyalnak, hogy mi lett volna ha...

Ki akarok szabadulni a karjaiból, de nem engedi, szorosabban tart. Mintha szavainak köszönhetően megfeszült volna, de hát mit is várok, Andy mindig ilyen volt.

- Engedj már el - csattanok fel. - Haza akarok menni és bebújni a meleg ágyamba, nem pedig itt tölteni az éjszakát egy ismeretlen személlyel.

- Idefigyelj Steph! - fordítja az arcom az övéje felé. Túl közel van, annak ellenére, hogy szinte semmit sem lehet látni az utcán, kék szemei csillognak a sötétben. - Egy valamit jobb, ha megjegyzel és soha többet nem felejtesz el! Te sokkal fontosabb vagy nekem, nála! Mindig is az voltál és az is leszel, ezt sose feledd. Nem számít, hogy kivel vagyok, nem számít, hogy mi történik, te vagy az első.

- Akkor miért érzem magam folyamatosan utolsónak a közeledben? - suttogom.

- Mert tiltakozol az ellen, amit te magad is érzel, ne csak én - hajol hozzá közelebb, majd nyom egy puszit az orromra, amitől én felsóhajtok. - Mert te is éppen annyira szeretsz, ahogy én téged.

Sziasztok! Tudom, hogy rég volt rész, de már vége mindennek, ami miatt nem volt idő rendesen írni, így most újra itt vagyok. Az érettségim jól sikerült, felvettek egyetemre is, szóval már nincs miért aggódnom, innentől kezdve végre nekem is nyár van, amit ki fogok használni és élvezni. Remélem tetszett a rész és várjátok majd a folytatást! Köszönöm az olvasókat és a biztatásokat! További szép napot!