2016. június 9., csütörtök

8.FEJEZET


Another me 


Az pultnál ülök, miközben a kólám iszogatom. Alig fél órája sikerült erőt vennem magamon és elszakadnom Andytől, aki azóta is figyel. Magamon érzem a tekintetét, perzseli a hátam, de próbálom figyelmen kívül hagyni, ami persze nem a legegyszerűbb dolog. Annyi minden kavarog bennem. Annak a táncnak köszönhetően, a falam, ami eddig biztosan állt most úgy érzem, hogy bármelyik percben összeomolhat, és ha ez megtörténik, akkor Andy karjai között fogok kikötni. Nehezemre esik elhinni, amiket mondott. Főképpen azt a részt, amit hangosan nem mondott ki. Igen tudok szájról olvasni, de a francba is, szinte biztos vagyok benne, hogy valamit nagyon félreérthettem, nem mondhatott ilyet. Barátnője van, miért tenné ezt? Én pedig csak egy barát voltam a számára. Miért kell ilyen érthetetlenül beszélnie? Anélkül is a piának köszönhetően szabadabban gondolkodom, de ez a hozzászólása nagyon nem segít abban, hogy átgondoljam a dolgokat. Mert a francba is, melyik pasi mond ilyet, egy lánynak, akivel régen barátok voltak, miközben csaja van, akit szeret? Senki! Senki, nem mond ilyet, csak ha komolyan is gondolja... 
- Minden rendben van? - jelenik meg előttem Nick. - Zaklatottnak tűnsz - néz rám.
- Minden oké - sóhajtok fel. - Csak kicsit összezavarodtam, de hamarosan kitisztulnak a gondolataim és akkor minden rendben lesz - erőltetek magamra mosolyt. 
- Öt perc múlva lejár a műszakom, szeretnéd, hogy eltereljem kicsit a figyelmed? - támaszkodik a pultra. 
- Én nem hiszem... - kezdek bele, de félbe hagyom a mondatom. Mi a francért gondolkodom ezen? Akkora egy idióta vagyok, hogy egy másodpercig is próbálom elhitetni magammal, hogy Andy talán komolyan gondolta. Aha, persze pont velem csalná meg a barátnőjét. Istenem, de egy idióta picsa vagyok. Ki kell zárnom. Le kell szarnom, hogy mit mondott, hiszen csak hazugság az egész, és különben is Nick pontosan tudja, hogy kell elterelni a figyelmem még, ha kárt is akart nekem régen okozni, ki a francot érdekel? Jól érzem magam vele, a barátaimról pedig én döntök, sosem engedtem, hogy mások befolyásoljanak benne. - Az csodás lenne - jelentem ki végül.
- Már azt hittem, ki kell találnom valami nagyon jó dumát, hogy rávegyelek, de örülök, hogy megjött magadtól is az eszed. Bárki érte el, hogy miatta búsulj, egy igazi fasz lehet, nem érdemli meg - csóválja meg fejét. - Akkor megkereslek, mikor végzek - mosolyog rám.
- Rendben - állok fel, majd kólámmal a kezemben indulok vissza az asztalunkhoz.
Megkönnyebbül sóhajtok fel, amikor észreveszem, hogy Andy már nincs az asztalunknál, bár még mindig érzem a tekintetét magamon, de örülök, hogy nem kell előtte bejelentenem, hogy mire készülök. Nem mintha olyan sok köze lenne hozzá, de biztos vagyok benne, hogy megint megpróbálna lebeszélni róla, vagy ami még ennél is rosszabb lenne, hazaráncigál magával, hogy megakadályozzon benne, ha mégis sikertelen lenne a terve.
- Miért van nekem olyan érzésem, hogy ma nem jössz haza? - vonja fel a szemöldökét vigyorogva Li. - Vagy talán nem azért jöttél, hogy bejelents le szeretnél lépni?
- Túl jól ismersz - vigyorgok rá. - Eltaláltad, nem megyek haza és igazából azt sem értem, hogy mi a francnak jöttem ide nektek ezt bejelenteni, simán leléphettem volna - gondolkodom el.
- Már csak azt kellett volna - szólal meg Brandon. - Szépen lelépsz nekem egy szó nélkül, én meg egész este keresnélek és hallgatnám Andy prédikálását, hogy milyen felelőtlen vagyok - forgatja meg a szemeit.
- Öcsi, leszarom, hogy mit gondol Andy - pillantok fel. - Nem érdekel, egyszerűen csak lelépek és kész. Ha pedig szó nélkül mentem volna el, akkor sem kell az ördögöt a falra festeni, biztos lehetsz benne, hogy másnap délután hazajöttem volna - vonom meg a vállam. - Nagylány vagyok már.
- Ugye nem lelépni készülsz azzal? - hallok meg egy hangot a hátam mögül, mire szemeimet megforgatva fordulok meg és nézek rá. - Ezt már megbeszéltük, nem mehetsz el vele, ne légy hülye.
- Megbeszéltük? - nevetek fel. - Aha, te kijelentetted, hogy nem akarod, de arra én nem emlékszem, hogy bele is mentem volna. Ki a faszt érdekel, hogy te mit akarsz? - vonom fel a szemöldököm, mire szemei egyre sötétebbek lesznek. 
- Ne hisztizz Steph, ismerhetnél és tudhatnád, hogy úgysem engedlek el, bármennyire is erőlködj! - jelenti ki. - Leszarom, hogy neked éppen lázadós kedved van és szórakozni akarsz, már mondtam neked, arra itt vagyok én - mutat magára. - Nem kell egy pöccsel lenned, amikor itt vagyok én, akit ismersz.
- Te szórakozol velem - nevetek fel. - Ismerlek? Ha ismernélek, akkor pontosan tudtam volna, hogy nem vagyok számodra elég fontos, de nem tudtam - lépek hozzá közelebb. - És mit akarsz Andy, bejutni a bugyimba majd úgy tenni, mintha mi sem történt volna? - vonom fel a szemöldököm. - Nem vagyok a ribancod, már mondtam - nézek a szemeibe, majd el akarnék mellette lépni, de nem enged. Kezeit a derekamra helyezi és keményen tart velük. - Ne szórakozz a francba is! Hadd élvezzem az életet! 
- Élvezd - hajol hozzám közelebb - de ne vele! Nem vagyok benne biztos, hogy erre holnap is emlékezni fogsz, de jól figyelj arra, amit mondok. Ha egyszer is lefeküdnék veled, képtelen lennék utána úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, ezt jól jegyezd meg. 
- Leszarom! El fogok vele menni - jelentem ki.
- Igen, el fogsz menni, de nem vele - rázza meg a fejét. - Amíg én itt vagyok, addig biztosan nem és nélküled egy tapodtat sem mozdulok.
- Gyerekes vagy, ne avatkozz bele az életembe, ha nem akarod, hogy ennél jobban is megutáljalak - néztem a szemébe. - Elmegyek és te nem fogsz megállítani benne. 
Ha nem ismerném Andyt egy kicsit sem, azt mondanám, hogy azért nem akar elengedni, mert féltékeny, de már miért lenne az? Ez abszurd. Semmi értelme. Oké, megértem én, hogy Nick nem a legjobb pasi a világon, de eltereli a figyelmem, és nekem ennyi pontosan elég. Látom rajta, hogy nem tudja mit mondjon, de mielőtt ismét megszólalhatnék homlokát az enyémnek dönti.
- Kérlek ne menj el vele - suttogja.
- Mi bajod neked? - nyögök fel. - Azt mondod, hogy nem bírod, az még oké, aztán felajánlod, ha már annyira dugni akarok valakivel, akkor az légy te. Beszívtál, vagy mi a fasz? - kérdem tőle.
- Gyere el velem, légy velem és elmondom, de ne menj el vele - kérlek.
- Te teljesen hülye vagy - motyogom. - Nem megyek veled sehová. Be vagy szívva vagy állva, fogalmam sincs, hogy melyik de szerintem az lenne a legjobb, ha kialudnád magad - tolom el magamtól, majd indulok el a pult felé, ahol már Nick vár rám.
Mielőtt elé érnék, visszafordulok. Még mindig engem bámul, kicsit csalódott tekintettel, miközben a többiek hol engem hol őt nézik. Róluk teljesen meg is feledkeztem. A francba! Gondolom mindenki végighallgatta a mondandónk egy részét, hiszen nem igazán voltunk csendesek. Mindegy, csak reménykedni tudok benne, hogy reggelre nem sokra emlékeznek majd belőle, ahogy én sem.

***

Meztelenül fekszem Nick mellett másnap reggel. Bár azt nem mondhatom, hogy mindenre tisztán emlékszem, viszont néhány dolog beugrik az estével kapcsolatban. Az biztos, hogy nem fogtuk magunkat vissza, kicsit talán állatiasak voltunk, de ilyen esték is kellenek nem? A szexnek köszönhetően a fejem sem fáj, mivel valamilyen csoda folytán mindig kijózanodom tőle, így megkönnyebbülten ülök fel az ágyban magammal húzva a takarót. Mellettem még mindig a hasán fekve alszik Nick, aki álmában sokkal aranyosabb, mint ébren. Csendesen mászok ki az ágyból majd öltözöm fel és ülök vissza mellé, mivel nem szeretnék úgy elmenni, hogy nem köszönök el tőle. Ha egy tök idegen pasi lenne megtenném, de így nem, hiszen nem egyszeri alkalomra tervezem. 
- Hé álomszuszék - simítom meg a hátát. - Ébresztő, Nick...
- Jó reggelt - morogja, alig érthető hangon, amin nekem kuncognom kell. Résnyire nyitja zöld szemeit, majd rám mosolyog. - Már mész is? Maradj még - kapja el a kezem, majd húz maga mellé.
- Ne már Nick - nevetek fel. - Mennem kell, a többiek így is ki lesznek rám akadva, anya azt sem tudja hol vagyok és ma még dolgom van - adom a tudtára.
- Ki lesz rád kiakadva, az az Andy gyerek? - vonja fel a szemöldökét.
- Ő is, de nem ez a lényeg. Andy nem számít, nagylány vagyok nem kell az engedélye, hogy jól érezzem magam - közlöm vele.
- Helyes. Szóval jól érezted magad? - vigyorog rám, miközben közel hajol hozzám.
- Ha úgyis tudod a választ, minek kérded? - mosolygok rá. - Igen, jól éreztem magam, mint mindig - nyomok egy puszit a szájára - de most mennem kell.

***

Már lassan egy hét telt el azóta a nap óta, de még nem igazán találkoztam vele, aminek az egyik részem nagyon is örül, a másik viszont érzi a hiányát. Lehet, hogy nem vagyunk jóban, sőt az is meglehet, hogy sosem tudunk normálisan elbeszélgetni, de hozzám nőtt annak ellenére, hogy megbántott és ez ellen nem tudok semmit sem tenni.
- Jól van, miért bámulsz öcsi? - vonom fel sóhajtva a szemöldököm, mikor már percek óta érzem, ahogy néz és ennek köszönhetően képtelen vagyok a filmre koncentrálni.
- Tudod, én még mindig nem fogtam fel azt az estét - kezd bele. - Egy részem szinte teljesen biztos benne, hogy félreértett mindent, de a másik nem, mivel az lehetetlen, hogy mindannyian valamit félreértettünk. Csak, hogy tisztán lássak, oké? Andy felajánlotta neked, hogy lefekszik veled, ha nem mész el Nickkel?
Szem forgatva fordulok úgy, hogy lássam az öcsém. Azt hittem ő ezt már rég megbeszélte a haverjával, ha már olyan jóban vannak, de úgy látszik tévedek, vagy esetleg mindkettőnk véleményére kíváncsi. Őszintén én magam is kíváncsi vagyok, hogy miért mondta ezt, mivel egyáltalán nem értem, de van egy olyan érzésem, hogy ez rejtély marad számomra még egy jó ideig.
- Igen - vonom meg a vállam. - Ne kérdezd miért, azt sem, hogy gondolta, mert elképzelésem sincs. Szerintem be volt szívva - sóhajtok fel. - Mert ilyet józanon tuti biztos, hogy nem mondott volna, meg különben is van barátnője.
- Jaj, ne már Steph te is tudod, hogy sokkal fontosabb vagy neki, mint Juliet - forgatja a szemeit. - Csak el kellene végre fogadnod.
- Már nem azért, de téged egy cseppet sem érint furán, amit mondott, mert engem a hideg ráz még a gondolattól is. Valószínűleg azért nem döbbentem le annyira akkor, mivel nem voltam józan, de ha most állítana elém ezzel a szöveggel valószínűleg sokkot kapnék és úgy néznék rá, mint egy ufóra.
- Megjöttem gyerekek! - ordítja el magát anya. - És vendégeket is hoztam magammal - teszi hozzá, mire egyből az ajtó felé kapom a fejem.
- Sziasztok! - köszönünk egyszerre Brandonnal. 
Amy és anya a konyhába vonulnak, miközben Andy tanácstalanul áll az előszobában azon agyalva, hogy tartson inkább velük, vagy jöjjön be hozzánk. Szerintem egyik opció sem jobb a másiknál. Végül a hajába túrva indul meg felénk, majd ül le a fotelba, ami elég közel van hozzám. Eddig mindig ő volt az, aki engem figyelt, de most fordul a kocka, mert én bámulom őt. Ha zavarba van, ha nem én muszáj megtudnom a választ, csak hát nem az öcsém előtt kellene ezt megbeszélni, viszont abban nem vagyok biztos, hogy jó ötlet lenne egy szobába lenni vele, kettesben. 
- Ez kezd egyre kínosabb lenni - nevet fel Brandon. - Mi lenne ha nem bámulnátok egymást és nem is tudom valaki megszólalna.
- Anyukátok igazán tudja hogyan kell letámadni az embert és rávenni, hogy jöjjünk át vacsorára - szólal meg.
- Ez gáz Andy - nézek rá. - Tudsz te ennél jobbat is.
Brandon csak úgy kapkodja közöttünk a tekintetét, hiszen tudja, hogy provokálom és azt is valószínűleg, hogy ennek nem lesz jó vége, de ki a francot érdekel. Ő azóta azon van, hogy az agyamra menjen, amióta hazajöttem, szóval ennyi nekem is jár.
- Kicsim - dugja ki anya a fejét - Nick keresett, csak te aludtál, azt mondta, hogy tied az állás - mosolyog rám. - Miről maradtam le?
- Csak megkértem valamire, majd később elmesélem - adom a választ. - Mi van? - fordulok Andy felé.
- Miféle állást szerzett neked? - vonja össze a szemöldökét.
- Ott fogok dolgozni, ahol régen is dolgoztam, de tudod, aki kíváncsi hamar megöregszik - kacsintok rá. 
- Kérlek, fejezzétek már be - nyög fel Brandon. - Értem én, hogy senkinek nem tetszett, hogy elment vele, de könyörgöm gyerekesek vagytok. És csak úgy forr köztettek a feszültség, amitől csoda, hogy még nem támadtátok le egymást.
- Nekem tetszett - emelem fel a kezeim. - Akinek nem az biztosan nem én vagyok, de ezt te is tudod hiszen ott voltál és mindent hallottál - forgatom meg a szemeim. - Tényleg, Andy nincs kedved megbeszélni mondjuk azt a részt, amikor azt mondtad, hogy feküdjek le veled, helyette?



Sziasztok! Igen tudom, hamarabb hoztam a részt, de szerintem ennek örültök. Nem tudom, hogyan érkeznek majd mostantól a részek, de igyekezni fogok, hogy ne hagyjalak titeket cserben. Sokat kell tanulnom, amit még nem igazán kezdtem el, de miért is tenném, hiszen jobb mindent az utolsó pillanatra hagyni, de nem fogok. Hétvégén kezdem és lesz három hetem, szóval menni fog az. Remélem tetszett a rész. Ki mit szól Andy ajánlatához? Köszönöm az olvasókat és a biztatást!

1 megjegyzés:

  1. Igen rendkívül örülök! Én ledöbbentem Andy ajánlatától! Csoda, hogy Steph megtudott szólalni. Nagyon kíváncsi vagyok mit felel Andy a kérdésre! Nagyon-nagyon várom a kövi részt, de nehogy ez befolyásoljon, tanuljál jó sokat! Sok sikert a tanuláshoz is, meg az érettségihez is!

    VálaszTörlés