7.FEJEZET

Whisky 

 

Igaza van az öcsémnek, nem azért jöttem haza, hogy apácaként éljek, de azért sem, hogy elfelejtsem mindazt, ami itt történt velem, és úgy tegyek, mintha nem fájna. Nem tudom elfelejteni, és ilyen könnyen túltenni magam rajta, de próbálkozni fogok. Ki kell mozdulnom, vissza kell szereznem a régi énem és bulizni, szórakozni kell járnom, mint régen, ha vele, ha nélküle. A ma este kizárom, nem fogom engedni, hogy miatta szenvedjek, bár azt senkinek sem ígérhetem meg, hogyha iszom nem fogok kiborulni, de azon leszek, hogy ez ne előtte történjen meg. Nehezemre esik elhinni, hogy én kértem meg rá, hogy maradjon velem, de egy részemnek viszont ez érthető, méghozzá nagyon is. Szabadabbnak érzem magam részegen, és ki merem mondani, amit érzek éppen ezért tartok annyira, attól az időszaktól, ami kiesett. Félek, hogy valami olyat mondtam, amit nem lett volna szabad és egy részem attól is tart, hogy ez ma este is megtörténik majd. Ki fogom mondani, amit gondolok és ezzel csak magamnak tennék majd rosszat. Nem akarom őket együtt látni, mert fáj. Fáj, mert úgy érzem ő vette át az én helyem, mellette. Brandonnak igaza volt, hogy mi sosem voltunk együtt, de azt nem tudják, hogy számomra nem csak barát volt. Annál sokkal több, de nem mondtam semmit és már nem is fogok, hiszen értelmetlen lenne. Bele kell törődnöm, hogy már nem én vagyok az a lány, és ha rajtam múlik, akkor nem is leszek többet, aki mosolyt csal az arcára, hanem Juliet, de ez így helyes. Az idő múlik, az emberek változnak, nekünk pedig csak annyit kell tennünk, hogy ezt elfogadjuk és bele is törődünk, hogy gy helyes.

- Nem hiszem el, hogy sikerült rávennie - nyit be a szobámba minden szó nélkül Zoe. - Elvesztettem egy fogadást, ezrét meg kell hívnod egy italra.

- Neked is szia - forgatom meg a szemeim. - Eszem ágába sincs ilyet tenni, te vesztettel, így jártál. Nem kellett volna olyan biztosra menned, hogy nem mondok neki igent - vonom meg a vállam vigyorogva.

- Örülök, hogy már nem azt a lányt látom, akit meg sem ismertem - mosolyog rám. - Kezdtem azt hinni, hogy az az éned végleg eltűnt, de úgy látszik, csak egy kis időre volt szüksége, míg kibontakozik az buborékából. Üdv újra itthon, Jégkirálynő! 

- Ne már - nyögök fel. - Te is tudod, hogy nem vagyok az, azóta a nap óta.

- De előtte mindenki annak hívott. Szexi, lélegzetelállító voltál, akit sosem lehetett összetörni és van egy olyan érzésem, hogy ez ma este ismét megtörténik. Visszajössz és pont erre van mindenkinek szüksége ebben a városban, a régi Steph-re, aki baszik mindenre és csak szórakozik. 

- Az biztos, hogy nem fogom engedni, hogy összetörjenek ma este! - fordulok felé. - Nem érdekel mi lesz, nem fog megtörténni. Ha kell még fel is szedek valakit egy estére, akinek másnap kirúghatom a szűrét, mivel én ilyen vagyok. 

- Úgy érzem ma rajtad kell tartanom a szemeim. 

***

Nem tudom hányadik whiskyt iszom, de egyre felszabadultabb vagyok. Jó a kedvem, és nem foglalkozom azokkal az emberekkel, akikkel nem kell. 

- Nem lesz egy kicsit sok, kislány? - kérdi a pincér, mire vigyorom szélesebb lesz.

- Ne már, meg sem ismersz Nick? - döntöm oldalra a fejem. - Tényleg nem tudod, hogy ki áll előtted? Régen, én voltam az, akit nem lehetett kivinni erről a helyről - kacsintok rá.

- Steph? - nyílnak nagyra a szemei. - De rég láttalak már - mosolyog rám. - Azt hittem, hogy teljesen elnyelt a föld.

- Így is volt - nevetek fel. - De úgy gondoltam haza kellene térnem és a családommal lennem, na meg persze a régi barátokkal. Semmi pénzért nem hagynám őket újra figyelmen kívül.

- És ebbe a baráti körbe én is beletartozom? - könyököl a pultra.

- Szeretnél beletartozni? - hajlok hozzá közelebb. - Régen ott voltál, de azok után is szeretnél ott lenni, amiket tettem négy éve?

- A múlt, az ott is marad, nem igaz?  - vonja fel a szemöldökét. - Mi is lehetünk azok, akik voltunk és élvezhetnénk az életet, benne vagy?

- Miért is ne! - vonom meg a vállam. - Élni kell, és ez csak úgy megy, ha merészek vagyunk - húzom le az újabb poharam. - A számom még megvan, gondolom, hívj és meglátjuk mi sül ki belőle - kacsintok rá, majd állok fel a pulttól és indulok vissza a társaságunkhoz.
Bevallom, mikor megérkeztünk kicsit izgultam a találkozás miatt. Egy apró elrejtett részem azt próbálta velem elhitetni, hogy a többiek nem fognak megbocsájtani, hogy haragudni fognak és magyarázatot követelni, ami nem pont így lett. Bár mindenki szeretné, ha elmondanám, hogy mi is történt pontosan, senki sem haragszik rám. Látszik, hogy kik az igaz barátok és kik csak álszentek. Andy jelenléte is csak addig zavart, míg a többiekkel kínos csendben ültünk, de után már nem is foglalkoztam vele. Persze azt nem mondom, hogy nem szerettem volna eltűnni, amikor éppen a barátnőjével volt elfoglalva, de pár pia után már az sem igazán foglalkoztatott, csak jól akartam magam érezni és lássuk be el is értem a célom.
- Ne már Steph, még mindig hajt rád? - nevet fel Li, amint az asztalhoz érek. - Kicsit szánalmasnak tűnik már, de azt be kell vallani, hogy rohadt szexi egy pasi - nyalja meg a száját.
Igen, Nicknek nem ez volt az első, és valószínűleg nem is az utolsó próbálkozása. Régen elég sokszor megadtam neki magam, hiszen jó volt néha levezetni a feszültséget minden probléma nélkül és be kell valljam, hogy jó is volt vele, de sosem akartam tőle többet, mint szex. Ha most bármi történne közöttünk, akkor is csak szex maradna, remélem ezzel ő maga is tisztában van.
Mosolyogva dobom le magam az utolsó szabad helyre, mit sem törődve azzal, hogy éppen Ady mellett van. A többiek még mindig Nickkel vannak elfoglalva, én pedig csak csendben hallgatom őket. Mit mondhatnék, hogy jó vele, és szeretném kihasználni, hogy nekem jó legyen? Hiába tudja mindenki, hogy ez a célom, sosem lennék olyan hülye, hogy ezt hangosan is bevalljam. Ez a nyugalom, pontosan addig tart, míg meg nem érzek egy tenyeret a csupasz combomon. Megdermedek. Ujjaim erősebben szorítják a poharat, miközben próbálom azt mondogatni magamnak, hogy csak beképzelem, de nem akar eltűnni rólam az a bizonyos tenyér, így magamat megadva fordulok az irányába.
- Ugye tudod, ha így folytatod, akkor ma is arra fogsz kérni, hogy aludjak veled, másnap pedig azt próbálod majd elhitetni velem, hogy erre nem is emlékszel? - hajol a fülemhez, miközben kezét még mindig a combomon tartja.
- Talán a barátnőddel kellene foglalkoznod - nézek rá figyelmen kívül hagyva az előbbit, majd kezét megfogva helyezem át a saját lábára, viszont nem vagyok elég gyors és összekulcsolja a kezeinket. - Andy, engedd el - morgom.
- Nem akarom! - jelenti ki. - És ne tégy úgy, mintha nem értenéd miről beszélek, mert pontosan tudod - néz a szemeimbe, mire én összeráncolt homlokkal nézek rá. - Nem nyitott ablaknál kellene veszekedni - suttogja. - Az egészet nem hallottam, de ezt a részt tisztán értettem. Jó színésznő vagy? - vonja fel a szemöldökét. - Igen, az biztos, de ha tudtad, hogy veled aludtam és megjátszottad, hogy alszol, akkor azt is tudod, hogy én mit mondtam neked, mielőtt elmentem volna, igaz?
Nagyot nyelve tartom velem a szemkontaktust, miközben próbálok kinyögni valamit, de nem igazán akarnak a szavak a nyelvemre jönni.
- Gyerünk Steph, tudom, hogy hallottad - szorítja meg a kezem. - Nem lennél ennyire zavarban, ha nem hallottad volna. Bevallom, hogy egy apró részem azt súgta, hogy tudsz róla, mivel elég furán viselkedtél előző reggel, de aztán mégsem gondoltam többet erre, de a délelőtti után már nem sikerül másra gondolnom.
- Nem akarok konfliktusba keveredni, szóval szépen kérlek engedd el a kezem! - jelentem ki
- Juliet nincs itt - rázza meg a fejét. - Holnap korán kel, így hamar lelépett. Nem lenne harc és konfliktus sem. Különben is Juliet senkit sem bántana, tudja, hogy fontos vagy nekem és te magad is tudod, hiszen hallottad, ahogy mondtam azon a reggelen, csak makacs vagy és nem akarod elhinni.

- Nem hallottam semmit! És nem érdekel, hogy itt van-e vagy sem a csajod, de nincs kedvem veled beszélgetni sem érintkezni - mordulok fel, próbálva kihúzni a kezem az övéből, sikertelenül. - Andy!

- Fontos vagy nekem! - néz mélyen a szemeimbe. - Meg akarom magyarázni, el akarom mondani, hogy mennyire sajnálom és miért tettem, mit éreztem és még mindig érzek, de te esélyt sem adsz nekem, és ezzel az agyamra fogsz menni, ha így folytatod, és akaratod ellenére is meg fogod hallgatni, amit mondani akarok neked, el tudom intézni, és ezt te is pontosan tudod!

- Nem érdekel! - csattanok fel. - Nem azért egyeztem bele ebbe az egészbe, hogy veled beszéljek, hanem, hogy jól érezzem magam és te most gátolsz ebben.

- Legyen - áll fel, majd lép ki mellettem. - Akkor táncoljunk és érezzük jól magunkat, miközben megbeszéljük a dolgok egy részét - húz fel engem is. - Csak hallgass meg!

Egyáltalán nem akarok vele elmenni, vagy táncolni, de tudom, hogy olyan makacs, mint amilyen én vagyok és képes erőszakkal elvinni egészen a parkettig majd szorosan magához láncolni, én pedig nem akarok jelenetet, így erőt véve magamon követem őt, amit ő megkönnyebbül vesz tudomásul.

Kezeit a derekamra helyezi, majd közel húz magához. Érzem az illatát, gyors szívverését, érzem ő magát és ez lassan az uralma alá vesz. Kezeim a nyakába akasztom, miközben arra várok, hogy elkezdje amit szeretne. 

- Nem akarom, hogy újra bármilyen kapcsolatban állj Nickkel - jelenti ki. - Nem akarom, hogy újra vissza kelljen nézzem mi volt régen köztetek.

- Mi van? - húzódom el egy kicsit tőle, hogy a szemébe tudjak nézni. - Nem szólhatsz bele az életembe, Andy ezt te is pontosan tudod.

- Te is ismered őt - rázza meg a fejét. - Igen, tudom, hogy most azt akarod mondani, hogy én sem őt, de ez nem igaz. Szerinted miért nem vagyok vele jóba? Miért nem voltam vele sohasem köszönésen túl? Volt oka. Mindenkit átbasz és kihasznál, igaz te is ezt teszed vele, de Steph, te nem tudod, hogy mit akart elérni anno, én igen és szeretnélek megkímélni még egy szenvedéstől.

- Te sokkal nagyobb fájdalmat okoztál nekem, mint ő valaha is tudna - suttogom. - Meg akarsz védeni? Oké. Tudod, hogy kitől kell? Magadtól. Magadtól, kell Andy! Te okozol nekem fájdalmat és szenvedést, nem pedig Nick. Na és kihasznál, tudod én is ezt éreztem veled egy rövid ideig. Kurvára fájt és néha még most is fáj, de már leszarom, elviselem, mert az élet nem habos torta, de ne akarj engem megvédeni attól, hogy élvezzem az életet.

- Csak engedd meg, hogy elmondjam mi volt a célja régen Nicknek - sóhajt fel közelebb húzva magához. - Látta, hogy mi milyen jóban vagyunk, tudta, hogy nem sok kell ahhoz, hogy talán többek legyünk, mint barátok. El akarta érni, hogy ő fontosabb legyen, mint én. Nem emlékszel, hogy akkor elég sokat veszekedtünk miatta? Meg akartalak ettől kímélni, de nehezen ment, mert lassan azt éreztem, hogy eléri a célját, hogy közénk fog állni én meg elveszítelek téged, de nem így lett, nem sikerült neki. Én pedig nem akarom, hogy most sikerüljön. Képes lesz rá, hiszen most te sem az én oldalamon vagy, hiába tudod, hogy szükséged van rám. Ha ő újra a képbe kerülne, én búcsút inthetnék a békülésünknek és azt nem akarom. Nem most.

- És mégis mi a poklot akarsz? - emelem fel a hangom, bár a hangos zenének köszönhetően senki sem figyel rám. - Veled élvezzem az életem? Legyek a ribanc, akivel megcsalod Julietet, úgysem tennéd meg - nevetek fel keserűen. - Nekem pedig élnem kell, szóval leszarom, hogy mit akart, ahogy azt is, hogy most mit szeretne, mivel én csak annyit akarok, hogy párszor összefeküdjünk, semmi mást.

- Képes lennék megtenni - tátogja.

- Tessék? - döbbenek meg.

- Tudsz szájról olvasni, főképpen ilyen közelről, ne kérdezz vissza, ha tudod mit mondtam - forgatja a szemeit.

- El akarok menni innen, engedj el - próbálom magamtól eltolni - Andy, engedj el! Kérlek engedj el...

- Nem! - rázza meg a fejét. - Nem engedlek sehová. Nem fogod magad leinni, majd kisírni magad. Ha sírni akarsz, mert látod, hogy én még mindig fontos vagyok neked, esetleg fontosabb, mint szeretnéd, akkor kurvára nem ez a dolgod, hanem az én vállamon kell kisírnod magad. Engem kell meghallgatnod és adnod még egy esélyt, én akarok az lenni, aki megvigasztal nem pedig egy tök idegen pasi ágya, hanem én - néz könnyes szemeimbe. Én akarok az lenni - ölel magához, miközben arcát a nyakamba rejti.

Sziasztok! Sajnálom, hogy rég volt rész és késtem vele, de az elmúlt napjaim húzósak voltak. Csütörtökön ballagás, pénteken bankett, a szombat és a vasárnap az alvás volt, de most összeszedtem magam annyira, hogy megírjam nektek. Bár nem lett valami nagy szám, de azért remélem tetszeni fog! Köszönöm a biztatást és az olvasókat! További szép napot!